A szőlő termesztésének és fogyasztásának története
A szőlő termesztésének és fogyasztásának története szorosan kapcsolódik a civilizáció fejlődéséhez. Régészeti kutatások azt mutatják, hogy a szőlő termesztése elsősorban a mai széles értelemben vett Kelet-Mediterráneum területéről indult el. Világszerte körülbelül 9000 féle szőlőfajtát művelnek. Minden országban megtalálhatóak az őshonos fajták, melyeket hazánkban hungaricum fajtáknak nevezünk. A szőlő gazdag forrása az E-, B1- és B5-vitaminnak. Káliumtartalma révén kiváló vízhajtó hatással bír, felgyorsítva az anyagcseretermékek kiürülését a szervezetből a veséken keresztül. Ezáltal segít a vese- és epekövek kialakulásának megelőzésében, valamint csökkenti a premenstruációs tüneteket is.
A rómaiak, körülbelül i. e. 300-500 körül, terjesztették el a szőlőtermesztést Galliában (Franciaország), Hispániában (Spanyolország) és Germania déli részén. Pannóniában, a mai Dunántúlon, Aurelius Probus császár hozta be a szőlőt, aki nagy szőlőbarátnak számított.
A szőlőkaró kiemelten fontos a szőlőtermesztés során. Néhány érdekes információ és gondolat ezzel kapcsolatban:
A szőlő futtatása lugasra vagy a futtatórács egy népszerű módszer, amely lehetővé teszi a szőlő számára, hogy felfelé növekedjen és terjedjen. Ez a megközelítés nemcsak esztétikailag vonzó, de segít megőrizni a szőlő egészségét is, mivel a levegő könnyebben áramlik a szőlő körül, ami csökkenti a betegségek kockázatát. A szőlőültetés és szőlőszaporítás alapvető része a szőlőtermesztésnek. Ajánlott oltványokat ültetni, mivel ezek biztosabbak. A szőlő gyökereztetésekor fontos az áztatás, majd a gyökeres szőlőoltvány ültetése. A szőlő fásoltása egy másik elterjedt technika, amelyet a szőlőtermesztők alkalmaznak. Ebben a módszerben a szőlővesszőket a szőlő törzsébe illesztik, ami segít abban, hogy a szőlő erősebb és ellenállóbb legyen.
A szőlő a világ egyik legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcse. Szőlőink igen hevesen terjednek, megfelelő gondozással akár 30 évig is élhetnek. A szőlőket három nagy kategóriába sorolhatjuk: amerikai (V. labrusca), európai (V. viniferia) és észak-amerikai (V. rotundifolia) változatok.
