Boros klisék, amiket ideje elfelejteni (vagy legalább kinevetni)
Van valami egészen varázslatos abban, ahogy a bor köré évtizedek alatt felépült egy komplett mítoszgyár, tele féligazságokkal és hangzatos „alapszabályokkal”, amik valójában annyira rugalmasak, mint egy szőlőtő tavasszal. Mert hát, valljuk be, mindenki ismeri azt az embert, aki egy korty után szakszerűen hümmög, és közli: „Ez biztosan jó, hisz dugós, nem csavaros!” Nos, itt az ideje, hogy ezeket a boros kliséket kicsit kifordítsuk a hordóból, és megnézzük, mi marad meg, ha kicsit megrázzuk – mondjuk egy borszűrő, ami, mellesleg, igen praktikus eszköz a borász műhelyében, ha már szóba került a rázogatás.
Kezdjük rögtön a koronázott királlyal: „Minél idősebb, annál jobb.” Ez valahol igaz… ha borospincéd van Bordeaux-ban és egy stabil, 16 °C-os hőmérséklettel. De ha a palack a konyhaszekrény tetején állt évekig a tűzhely melege meg a rezgő páraelszívó alatt, akkor nem nemesedett, hanem szimplán megfáradt. Egy jó folyadék hőmérő persze segíthet abban, hogy legalább a fogyasztásnál ne roncsot kóstolj, hanem élményt. A legtöbb bor, különösen a könnyedebb fehérek és rozék, 2-3 év után köszöni szépen, de elérte a csúcsot. Utána már csak lefelé van. Akárcsak a hangulat, ha valaki túl komolyan veszi a kóstolót.
A következő kedvencem: „A csavarzáras bor rosszabb.” Hát persze, és a Nap is körülöttünk forog, igaz? A modern borászat már réges-rég bebizonyította, hogy a csavarzár nem a borok gyorsétterme, hanem egy praktikus megoldás: minimalizálja az oxidációt és nullára csökkenti a dugóhibák esélyét. Kérdezz csak meg egy borkezelő szakembert, mikor utoljára bosszankodott mert dugós lett a palack. Pont ezért vált ma már elfogadottá az ausztrál és új-zélandi prémium boroknál is. Egyébként, ha valaki még mindig ragaszkodik a romantikus dugózáshoz, az használjon borkezelő szert – például metabiszulfitot –, hogy legalább a bor maradjon hibamentes.
És végül, a klasszikus: „A vöröset szobahőmérsékleten kell inni.” Melyik szobáé, barátom? Mert ha az 1800-as évek angol kastélyának 16 fokos könyvtárszobájára gondolsz, akkor stimmel. De a mi 23-24 fokos nappalink már túlmelegíti azt a szegény Merlot-t, és az ízei úgy fognak szétcsúszni, mint egy meleg napon felejtett gumicsizma. Itt jön jól a palackhűtő köpeny, amit bedobsz a fagyasztóba, majd szépen visszahozza a vöröset a komfortzónájába. És hidd el, a vendégek is inkább azt fogják mondani, hogy „hű, de finom”, nem azt, hogy „hű, de meleg”.
Szóval kedves borbarát, ideje nevetni egyet ezeken a régi mondásokon, és kicsit lazábban állni ehhez az ősi italhoz. Nem kell latinul tudni a címkét olvasni, nem kell hordót ölelgetni teliholdkor – elég, ha tudod, hogyan hozd ki a legtöbbet belőle a mai eszközökkel. És igen, néha egy csavarzár is lehet a kulcsa annak, hogy ne a dugó legyen a társaság középpontja, hanem a bor maga.
