A must titkos világa
Gyerekkoromban a must igazi varázsital volt számomra. Nem csak azért, mert édes volt, illatos, és szinte ragacsosan csordult ki a pohárból, hanem mert valami különös, ősi hangulat lengte körbe. A must számomra nem csak egy ital, hanem egy egész világ, egy szeptember végi délután illata, napsütés a szőlőtőkék között, és nagyapám mosolya, miközben a prést forgatta.
A must a szőlőből készülő első ital, amely még nem bor, de már több, mint gyümölcslé. Olyan, mint a kamaszkor: még gyerek, de már felnőtté válik. Amikor a szőlőszemeket összezúzzák, a lé kifolyik belőlük, és megszületik a must – sűrű, opálos nedű, amely magában hordozza a szőlő minden ízét, zamatát, és egy kicsit a napfényt is, amely érlelte. A természet csodája játszódik le benne: az élesztőgombák elkezdik átalakítani a cukrot alkohollá. Ez a folyamat a mustból bort varázsol, de addig, amíg ez megtörténik, az ital olyan édességgel ajándékozza meg az embert, amelyet semmilyen más ital nem tud utánozni.
Számomra a must mindig a családot is jelentette. Ősszel, amikor eljött a szüret ideje, összegyűlt a rokonság. Kicsik, nagyok, fiatalok és idősek együtt dolgoztak a sorok között. Volt, aki metszett, volt, aki kosárba szedte a fürtöket, mások a prést kezelték. A must illata szinte beterítette az egész udvart. Érezni lehetett benne a föld illatát, a szőlő levét, és talán egy kis fáradtságot is, mert a munka kemény volt. De senki sem panaszkodott. Tudtuk, hogy a munka végeztével pohárba kerül az aranyszínű must, és az első korty után elfelejtettük a hátfájást, a fáradt lábakat.
A must története messzire nyúlik vissza. Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték, és különleges alkalmakra tartogatták. Egyes történészek szerint a mustot még az istenek italának is nevezték, hiszen egyszerre testesítette meg a természet gazdagságát és az emberi munka gyümölcsét. Talán nem véletlen, hogy Dionüszosz, a bor istene mindig mosolygott szobraikon – lehet, hogy épp egy pohár mustot kortyolgatott?
De a must nem csupán a múltról mesél. Ma is élő hagyomány. Számos helyen rendeznek fesztiválokat, ahol a helyiek bemutatják saját szőlőjüket, boraikat, és természetesen friss mustot kínálnak a látogatóknak. Ezek a rendezvények nemcsak gasztronómiai élményt nyújtanak, hanem közösségi események is. Egy pohár must mellett idegenek is könnyen beszédbe elegyednek, mintha a must édes íze a szavakat is édesebbé tenné.
Van azonban a mustnak egy szomorú oldala is: gyorsan romlik. Pár nap, és megindul az erjedés. Az a varázslatos édesség, amit annyira szerettem gyerekként, rövid életű. De talán éppen ez teszi különlegessé. Tudjuk, hogy amit iszunk, múlandó, egyszeri, és éppen ezért becses.
A must számomra tehát nem csak egy ital. Egy érzés. Egy emlék. Egy szelet ősz. Egy pohárban őrzött pillanat, amelyet ha elkap az ember, egy kicsit boldogabb lesz tőle – még ha csak egy korty erejéig is.
