Bor és kaja katasztrófák: mit NE párosíts soha!
Mindenki hallotta már a szent szabályt: „fehérbor fehér húshoz, vörösbor vöröshöz”. Csakhogy a valóságban a bor és étel párosítás világa nem ennyire fekete-fehér — viszont annál több lehetőséget kínál a tragikomédiára. Mert ki ne esett volna már abba a csapdába, hogy nagy büszkén leteszi az asztalra a frissen vásárolt édes vörösbort… csípős paprikás csirkéhez? Na, ott kezdődnek a bajok.
Az édes vörös és a pokol tüze
Vegyük például ezt a klasszikus konyhai horrorfilmet: csípős paprikás csirke, hozzá jó szívvel kitöltött édes vörösbor. Első korty — és jön a tűz, aztán még egy korty, és már nem csak a szád ég, hanem a lelked is. Az édes bor cukortartalma ugyanis szépen ráerősít a csípősségre, mintha egy vízipisztollyal próbálnád oltani a lángoló olajoshordót. Tanulság? A csípős ételek mellé soha ne válassz magas alkoholtartalmú vagy túl édes bort. Jobban jársz egy gyümölcsös, enyhén maradékcukros fehérborral vagy rozéval, ami hűsít és simít, nem olajat önt a tűzre.
A pehelykönnyű fehérbor és a zsírhegy találkozása
A következő gyöngyszem: könnyű olasz Pinot Grigio egy szépen ropogósra sült, jó zsíros kacsacomb mellé. Első pillantásra elegáns választásnak tűnik, de a szájban hamar kiderül, hogy ez bizony kaja és ital közti harakiri. A savszegény, könnyed bor egyszerűen elvérzik a kacsa zsírossága mellett, és olyan érzést hagy, mintha egy pohár langyos vizet kortyoltál volna a velős pirítós után. Ide bizony testes, magas savtartalmú vörösbor kell, például egy szekszárdi Bikavér vagy egy bordói házasítás, ami ki tudja egyensúlyozni a zsír és fehérje bőségét.
A pezsgő és a gulyás esete: amikor a buli sírva fakad
Találkoztam egyszer valakivel, aki gulyásleveshez pezsgőt szolgált fel. Igen, pezsgőt. A buborékok vidáman pattogtak, amíg a gulyás paprikás, zsíros gőze rá nem lehelt a pohárra — és onnantól kezdve a pezsgőből furcsa, savanykás limonádé lett. A gulyás karakteres, fűszeres, húsos ízvilága egyszerűen ledózerolta a finom, citrusos jegyeket. Ha levesről van szó, érdemes testesebb, fűszeres fehérbort keresni, mondjuk egy száraz furmintot, ami tud lépést tartani a magyar klasszikus erejével.
Tanulság: borban az igazság, de nem mindegy, melyikben
A bor és étel párosítás nem csak ízlés kérdése, hanem kémia. A bor savai, tanninjai, cukortartalma mind hatással van arra, hogyan éled meg az ételt. Az édes erősítheti a csípősséget, a sav leküzdi a zsírt, a tanninok szépen simítják a fehérjét. És bár a kísérletezés szép dolog, vannak alapvető katasztrófák, amelyeket érdemes elkerülni, hacsak nem akarsz a vacsora végén síró-nevető vendégseregben fürödni.
Szóval: pezsgőt ne gulyáshoz, édes vöröset ne paprikáshoz, könnyű fehéret ne zsírhegyhez. És ha ezekre emlékszel, már félig sommelier vagy — a többi meg jön a pohár mellől.
