Szőlőbirtokosok szőlőszemléje (avagy mitől lesz jó a bor)
A jó bor olyan, mint egy gyerekkori emlék: egy kicsit nosztalgikus, kicsit fanyar, de mindig mosolyt csal az arcunkra. Ahhoz, hogy a szőlőből bor váljon, nem csak napsütés és eső kell, hanem egy adag szakértelem, egy csipet türelem, és – ahogy azt egy szőlőbirtokos is jól tudja – némi humorérzék. A szőlőszemek érettségét nem csak tapintással és színnel kell ellenőrizni, hanem néha meg kell hallgatni, mit suttognak egymásnak a fürtök. Igen, a jó szőlőbirtokos nem csak szőlőt termeszt, hanem életfilozófiát is.
A szőlőszemlézés során, mikor a napsütötte domboldalakon végiglépdel az ember, kétség sem férhet hozzá: itt valami varázslat készül. Az üvegballon nem lesz tele magától, ahogy a borkészítés sem indulhat el önállóan. A megfelelő szőlőfajta, az optimális cukortartalom, na meg a környezet harmóniája mind-mind hozzájárul a végeredményhez. Ki gondolná, hogy egy apró szem szőlő mögött ennyi tudomány rejtőzik? És még nem is beszéltünk a szüret utáni kulisszatitkokról, ahol a borkősav is előkerül, mint az egyik titkos összetevő.
A bortartály, ahol az átalakulás végbemegy, szinte egy alkimista laboratóriumnak is beillene. Fermentálás közben olyan illatok szabadulnak fel, amelyek képesek egyszerre megidézni a mezők frissességét és egy vasárnapi ebéd otthonos hangulatát. És akkor még nem említettük a pince csendjét, ahol minden csepp bor egy titkot őriz: az évjárat történetét, a szőlőtermesztők munkáját és a természet szeszélyeit.
De mitől lesz igazán jó a bor? Nos, a válasz egyszerű: az embertől. Az üvegballon hiába várja a csodát, ha a készítő nem adja hozzá a szívét és lelkét. Egy pohár bor nem csupán egy ital – az alkotó és a természet közös műve, amely minden kortyban mesélni tud.
